Szóval az idei karácsonyi projekt.
Az ember vehet ugye könyvet a szeretteinek, ha tudja, mire vágynak, mi az ízlésük, satöbbi, de ebben mindig van egy kis kockázat: biztos tetszeni fog nekik, amiről az ember azt gondolja, hogy biztos tetszeni fog nekik?
A másik megoldás (és a kettő persze ki se zárja egymást) az, ha az ember könyvutalványt ajándékoz. De az meg mennyire fantáziátlanul néz már ki a fa alatt? Mintha pénzzel akarnád elintézni a dolgot.
Na de...
Emlékszel gyerekkorodra, amikor láttad a spagettiveszternekben a Szent Bibliába rejtett titkos pisztolyt? Hogy mennyire szerettél volna egy ilyen rejtekhelyet te is?
Hát nem pont jó lenne egy olyan a könyvutalványok elrejtésére is?És aztán megmaradhatna titokretesznek? És a garázsod is tele van olyan könyvekkel, amelyeket elajándékozni nem fogsz, olvasni még kevésbé, értéke nincs, kukába nem dobnád, és őszintén szólva se Erdély, se Kárpátalja iskolásai nem tudnának vele mit kezdeni? Hát...
Vágjunk bele.
Sniccerrel.
A kiválasztott könyv oldalának megfelelő vastagabb kartonsablont vágunk, aminek a közepét kivágjuk. Ehhez egy Lorca-kötet felhasználásával a könyvutalványnál kicsit nagyobb téglalapot rajzolunk. Fontos, hogy maradjon két-két ujjnyi papír minden oldalon (a gerincnél nem muszáj, de jobb, ha ott is van).
Az az igazság, hogy minél drágább volt a könyv, annál vastagabb a papírja, ami azt jelenti, hogy sokkal könnyebb és haladósabb lesz vele dolgozni mind a kivágás, mind az összeragasztás során, mint például egy régi, bibliapapíros orosz-angol szótárral. Szóval jó, ha eleve úgy indulsz neki, hogy legalább kettőt elkezdesz. Én hárommal kezdtem (ennyi célszemély van), de végül egy negyediket is csináltam, mert a szótár 1200 oldalát nem volt türelmem összeragasztani... Inkább belefogtam egy harmadik vastagpapíros külföldi könyvbe.
A kivágás jó sok szeméttel jár, de ez van. A sniccer meglepően gyorsan elveszíti az élét, ha ennyi papírt kaszabolsz vele, úgyhogy törögetni kell a végét, máskülönben tépi a papírt, ami kontraproduktív. És tudj róla, hogy a sniccer nem játék, még ha olcsó is.
Kábé így néznek ki kivágva, de még nem összeragasztva.
Az utolsó néhány oldalt érdemes nem kivágni (de persze a fölötte lévő oldalakat már úgy vágd, hogy alájuk csúsztatsz egy HVG-t, Magyar Narancsot, vagy egyéb, hamarosan betiltásra kerülő kormányellenes folyóiratot). Ha minden oldalt kivágsz, látszani fog a könyv hátsó táblája vagy a hátsó borító füle. Ami nem gond, ha "kitapétázod" a könyvet a végén.
A kivágásnál nem kell agonizálni, hogy halál precíz legyen (a filmekben sem az).
A lapok összeragasztása leginkább iskolai ragasztórúddal jó. Óvatosan ki kell tapasztalni, mennyi ragasztót vigyünk föl. Egy menetben húsz-ötven oldalt ragasszunk össze, majd lesúlyozva (tíz másik vastag könyv alatt) hagyjuk összepréselődni, amíg az újabb menetnek neki nem látunk. Ne egyszerre akarjuk megcsinálni, legyen több napos projekt, élvezetesebb is.
A ragasztás technikájáról csináltam egy kisfilmet. Nem árt, ha miközben ragasztasz, figyelemmel követed az oldalszámokat, máskülönben kimaradhat egy oldal (összetapad a már összeragasztott résszel, de nem elég szorosan, mert csak a szélére csorgott ragasztó). Ha a kész könyv mégsem elég "szilárd" és "repedések" vannak benne, technokolt nyomhatsz a lapok közé a részbe, vagy lefújhatod lakkal, vagy bekenheted tapétaragasztóval, vagy kitapétázhatod kívül-belül.
A dekoráció a fantáziádra van bízva. Hasznos pár lap színes öntapadós papír meg sima színes papír. Például sniccerrel kivágsz a piros öntapadós papírból egy karifát...
... majd egy zöld színes lapot aláteszel (hozzáragad), de még maradjon mind a négy a szélén ragadós rész.
Összeapplikálod...
... és ha megvan, ragaszthatod be a könyvbe.
Valami kemény, sima, gömbölyded tárggyal érdemes megnyomogatni (ha kaptál a szerelmedtől egy szép, lecsiszolt fosszíliát, az pont jó lehet erre, de egy fémkanál is jó).
És voilá. Kézben, illetve...
... felállítva.
Mehet is bele a könyvutalvány. Amikor átadod, majd számoltasd meg, hogy lássák a dekorációt a célszemélyek. :D
Ha vastag a könyv, befér még más apróság is. Levélke, csokika, fülbevaló, akármi.
Egy szép, színes borítós könyv pont jó.
Ezt belülről "kitapétáztam" sárga papírral. Gondolkoztam azon is, hogy a könyv szélét arannyal lefújom, de erről lemondtam, macerásnak találtam.
Kitapétázva:
Dekorálva:
A késztermék:
A Kedvesnek egy kívülről szerény, semleges könyvet választottam:
De belülről izgalmasabban dekoráltam. Fehér öntapadóst ragasztottam bele, amiből kivágtam egy karifát, amin átlátszik a szöveg. Fölötte kivágtam egy szivecskét, aminek alácsúsztattam egy piros papírdarabot.
A késztermék:
És mehet bele a cuccos; gyakorlatilag bármi, ami nem túl nagy; akár egy mobiltelefon is, vagy operajegy, vagy ékszer, vagy fotó(k), vagy egy kisebb könyvecske (!), szóval bármi.
Aztán ha átadtad, mindenki fölteheti a könyvespolcára, és a kívülállónak fogalma sincs, hogy mit rejt a könyv...
Kellemes karácsonyt! :)
* * *
